Közel két csodaszép hetet töltöttem otthon szerető családom és barátaim körében. És miközben alaposan kiélveztem a pihenés minden egyes percét, azon morfondíroztam, hogy mivel szolgálhatnék ez alkalommal a zöld színekben pompázó tájak és a pezsgő észak-ír hétköznapok helyett. Nos, sokáig nem is kellett törnöm a fejem, hiszen, nem csak Magyarország legnyugatibb csücskében, de annak egyik legszebb városkájában (véleményemért vállalom a felelősséget!) élek. Nem tudom volt-e már szerencsétek ellátogatni Sopronba, "a leghűségesebb városba” (Civitas Fidelissima), de, ha esetleg nem, íme néhány varázslatos pillanatkép a történelmi belvárosról és a Főtérről, Sopron szimbólumával, a Tűztoronnyal.
Míg például Amerikában kegyetlen fagyok keserítették ezekben a napokban az emberek életét, addig idehaza tavaszillatú levegő és kellemes meleg kényeztetett bennünket.
A ráérős napokba az értékes és hiányzó baráti beszélgetések és meghitt, családi időtöltések mellé azért egy kis mozi (A Wall Street farkasa - zseniális!), egy kiállítás (Munkácsy) és egy Kafkaz (a Kaukázusos Kardos-Horváth János önálló, maratoni hosszúságú "pengetős" estje) koncert is belefért a Hunnia Bisztróban.
Aztán 15-én elérkezett a visszautazás ideje. Stílszerűen még egy utolsó Túró Rudi szigorúan az ország határain belül, majd Budapest távolodó fényei.
Most pedig már újra Belfastban, egy dolgos, varrógépekkel teli munkanap hajrájában vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése