Komoly érdeklődéssel vártam, hogy megtudjam hogy néz ki angolszászéknál közelről a híres-neves Halloween, mely ez alkalommal csütörtökre esett. Ez itt egyébként nem számít ünnepnapnak. Bár az is igaz, hogy az éjszakába nyúló cukorkagyűjtögetést alapvetően a gyerekeknek találták ki, akiknek viszont a héten itt is beköszöntött az őszi szünet. Idén készültünk némi édességgel nekik, tanulva a tavalyi Tools-os hibából. Ugyanis az előző szezon önkéntesei nem számítottak senkire. És, amikor bekopogtattak a kis szellem fiúcskák és Hannah Montanák, bizony csak egy marék burgonyát és sárgarépát kaptak (na, az volt otthon!).
Én végül arra jutottam, hogy az előző hétről maradt zsiráf szerelésemet talán célszerűbb lenne valami kreatívabb jelmezre cserélni a Hallowwen party tiszteletére. Így összeszerkesztettünk egy Drakula maskarát (Igen, Lugosi Béla miatt); kaptam egy stílusos mázolmányt az ábrázatomra és irány az éjszaka.
Kissé későn indultunk el, addigra már tele lett majd minden bevált szórakozóhely és klub. Én ennyi embert még a legforgalmasabb bevásárlós szombaton sem láttam eddig Belfastban. Vagy félórányi bejárat előtti ácsorgás után be is jutottunk egy pubba. Nagyon kreatív kompozíciókat láttam: a kétfejű embertől Jézuson keresztül egészen a zárlatos robotig. De azt is észre kellett vennem, hogy sokan követték a példánkat és a Primarkból szerzett állatos pizsamában jöttek. Alapvetően a zene jó lett volna, de tényleg csak úgy lötyögtünk egymás mellett, mint azok a bizonyos heringek a dobozban. Így két órányi belsőséges szociális együttlét után hazafelé vettük néhányan az irányt. Annál is inkább, mert én voltam az egyetlen, aki nem vette ki szabadnapnak a pénteket...
Az idő itt egyre mostohább: lassan kezd az ősz télbe fordulni. Tudjátok, amikor reggel a Nap olyan erősen süt a szemedbe, mintha már a hó verné vissza, de az erejét már nem érzed, csak a hűvös szelet, amely pirosra csipkedi az arcodat. Ehhez még meglehetősen gyakran párosul némi eső, mely olyasfajta vendég, akiről tudod, hogy bármikor betoppanhat, de soha sem lehetsz biztos az időpontban. Ez utóbbi miatt ez egy amolyan nyugodtabb hétvégére sikeredett. Szombaton csak a városközpontig merészkedtünk. Pár hete már vadászunk egy sokak által emlegetett antikváriumra, de eddig még nem akadtunk rá (ez úttal sem). Viszont egy modernebb nagytestvérében beszereztem a kultikus, sajnos csak pár évig létező (azóta is igen meghatározó) The Smiths zenekar ikonikus énekesének életrajzi könyvét, mely csekély 500 oldalt tesz ki. Képtelen voltam ellenállni az extravagáns, megszállott állatvédő és vegetáriánus saját magáról írt kötetének, mely hetek óta lázban tartja a brit sajtót. Ő tényleg egy roppant érdekes figura, akinek egy-némely nyilatkozatától padlót szoktak olykor fogni. De azzal mentegetem magam, hogy az angol tudásom fejlesztésében, csiszolgatásában is hasznos szerepet tölt majd be. Egyébként a könyv annak ellenére, hogy jelenleg is az Amazon bestseller-listájának élén áll, olcsóbb volt, mint, amennyibe odahaza került volna. Jó, igen, a zenével kapcsolatos rajongásomat nem hagytam otthon (a tartalék esőkabátomat viszont igen). Elvégre is, ez az ország sok más műfaj mellett, a színvonalas indie rock bölcsője.
Vasárnap ellátogattunk egy indiai fesztiválra. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy kissé laposra sikeredett a dolog, úgyhogy látványos szenvedésbe kezdtem, A többiek egy óra után le is vették, hogy diszkréten a továbbállásra biztatom őket. Az egyik portugál lakótársam barátnője a héten nálunk vendégeskedett, így a kérésére elsétáltunk a Titanic Múzeumhoz közeli halat formázó szoborhoz, melyről azt állítják, hogy hatalmas. Nos, nem éppen. Viszont megölelgettük azért egy kicsit.
Aztán nagyon hamar ránk esteledett, mert az örökös egy óra lemaradásunkhoz vasárnap ugye még az óra visszaállítás is hozzájött. De soha unalmasabb hetet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése