Önként és....
Az önkéntesség és az önkéntes munka mondhatjuk, hogy korábban is az életem része volt, de komolyabban az előző év őszén kezdett el csillapíthatatlanul izgatni az EVS (European Voluntary Service) vagyis az Európai Önkéntes Szolgálat.
Ez dióhéjban azt jelenti, hogy Európa (de akár Európán kívül is) egyik országában hosszabb vagy rövidebb ideig egy általad kiválasztott szervezetnek dolgozol. Fizetést nem, viszont ellátást és némi zsebpénzt kapsz cserébe, de, ami ennél sokkal fontosabb; életre szóló élményeket, kalandokat, munkatapasztalatot és nyelvtudást nyerhetsz vele. Kicsit kiszakadsz a jól megszokott, kényelmes környezetedből és egy másik kultúra, ország mindennapjainak szerves része leszel. Én a magam részéről mindenkit arra biztatnék, hogy ne elsősorban a "buli" oldaláról ragadja meg a dolgot (bár nyilván az is benne van), hanem azért menjen, hogy tényleg hasznos legyen és tegyen egy jó ügyért.
Minden kezdet nehéz
Biztosan mindenkinek van elképzelése arról, hogy hol szeretne dolgozni, élni, így nekem is volt. Én még 2007-ben tölthettem újságíró gyakornokként egy hónapot az Ír Köztársaságban, azon belül egy Bray nevű kis városkában, ami Wicklow megyében, Dublintól nem messze található. Azt addig is tudtam, hogy Írország egy csodálatos hely, de azóta kifejezetten az a véleményem, hogy a világ egyik legszebb pontjáról van szó. A smaragdzöld tájakkal, egymást érő mesebeli kastélyokkal és misztikus tavakkal szerelem volt első látásra, melytől - sajnos, nem sajnos - mind a mai napig nem tudtam megszabadulni. Így, amikor elkezdtem böngészni az EVS adatbázist fogadó szervezet után kutatva, nem is volt kérdéses, hogy melyik országgal kezdem. Egyébként az adatbázisban mind fogadó, mind küldő szervezeteket lehet találni (mindkettőre szükség van). Tekintélyes mennyiség közül válogathat az ember, nagyon sokféle témában a környezetvédelemtől a fogyatékkal élőkkel való foglalkozáson át egészen a művészeti és kulturális tevékenységekig.
Az Ír Köztársaságon kívül Észak-Írországba, Skóciába, Walesbe, Angliába, Spanyolországba és Izlandra adtam be a jelentkezésemet - ez utóbbit olyan formában, hogy elküldtem az angol nyelvű önéletrajzomat és motivációs levelemet. Itt azzal a jó tanáccsal tudnék szolgálni, hogy minden egyes szervezet tevékenységeit alaposan nézzétek át, és egyenként, szervezetre szabott motivációs levelet tessék írni, ne pedig egy sablont küldözgessetek, mert az emberek többsége ezt csinálja. Idő igényes, macerás, de megéri. El kell mondanom, hogy én körülbelül 50-60 helyre adtam be és olyan 20 esetben kaptam bármiféle visszajelzést (mondjuk azt, hogy most épp nem keresnek önkénteseket vagy már meg is találták azokat). A jelentkezők többsége pedig szerintem az Egyesült Királyságba szeretne eljutni, így nem egyszerű a dolog. Őszintén megvallva, idegtépő, amikor az ember lánya csak küldi, küldi, de egyáltalán nem biztos benne, hogy jut valamire. De végül az én igyekezetemet is siker koronázta, mert április 10-én kaptam meg az e-mailt a belfasti Tools For Solidarity nevű igen szimpatikus szervezettől, hogy engem választottak. Madarat lehetett volna velem fogatni természetesen.
Ekkor a következő lépés az volt, hogy a TFS felvette a kapcsolatot a küldőszervezetemmel, az Életművész Ifjúsági Egyesülettel és velük egyetértésben megírták a pályázatot, melyet május 1-i határidővel adtak be az ezzel foglalkozó brit nemzeti irodához. Ezt egy újabb hosszú - és az idegekre újfent csak nem túl jótékony hatást gyakorló - három hónapos várakozás követette. Ez alatt leabszolváltam, elvesztettem a diákmunkámat és fel kellett mondanom az albérletemet, így minden adott volt egy igazi tabula rasához.
Végül augusztus 1-én (a névnapomon) jött a hír, hogy a pályázat sikeres volt és én ősszel egy évre Észak-Írországba költözhetek.
Most augusztus első hete van és nekem már itt is csücsül a postafiókomban a repülőjegyemről szóló visszaigazolás, mely szeptember 29-ére és Dublinba szól....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése